“nem szerettél”
2009 március 3. | Szerző: Consta46
Köszönöm Csipetke!
Tudod hányszor nekifogtam már! Mindig ordítás lett a vége! Ebben az a szomorú, hogy a gyerek fogja a legtöbb rosszat kapni. Pedig olyan értelmes, és aranyos. Ameddig az anyukám(dédi) tanult vele, kitünőre sikerült az első félév. Ez egy elsősnél nem kis dolog. Most az anyja ezt megunta és nem nézi jó szemmel ha együtt tanulnak. Természetesen ő nem ül le vele olvasni sem. Már fekete pontok halmaza van, mert nincs kész a lecke, nincs ott a füzet. Komolyan mondom, hogy ilyen tehetetlennek nem éreztem még magam. Én itt Pesten lakom, dolgozom. Ez szeptembertől van így mert addig én neveltem őt, miközben az anyuka sok minden mást csinált. Biztos, hogy ez is törést okozott neki, de 46 évig mindig a gyerekeim, a férjem , az anyukám volt az első. Most, hogy elváltam, szeretném végre a saját életem élni. De így? Mikor a gondolataim folyton ott járnak, hogy most vajon mi lehet otthon? Csak abban bízhatok, hogy egyszer megjön az esze és fontos lesz neki a gyereke? Na de mikor?
“nem szerettél”
2009 március 3. | Szerző: Consta46
2009 március 3. | Szerző: Consta46
Milyen érdekes! Krízis helyzetben lévő emberekkel foglalkozom, a sajátomat meg nem tudom megoldani. Kérdeztem én már pszychológus véleményét is. Nem lehet az anyai ösztön kifejlődésébe beleavatkozni. Waze ha 7 évig nem vette észre, hogy van egy gyereke, aki mindezek ellenére még imádja is, akkor mire is várunk? Azt hiszem a csodára. Nagyon össze kell szednem magam, és mind a két gyerekem meghívni egy étterembe ahol nem lehet ordítani, és talán ott sikerülne. Feltéve ha eljönne az érintett is. Hozzá teszem a másik gyerekem teljesen normális, két lábbal áll a földön, megbeszélünk mindent. Pedig ő is ugyan olyan nevelést kapott mint a nővére. Többször felszínre került a rossz viszonyom a testvérével, és valami miatt nem akar, vagy nem tud állást foglalni. Ezek érdekes és nagyon nehéz dolgok. Ameddig nincs megoldás addig nyugalom sincs.
Oldal ajánlása emailben
X